Megbetegedtem. Vélhetőleg kislányomtól kaptam el valamilyen kórokozót, aki 1 nap hőemelkedés után már teljesen jól volt, csak némi köhécselés és nétha játszott még be. Ennek ellenére ők napokig itthon volt, és az óvodai nevelőtestület – teljes joggal – orvosi igazolást kért tőlem, amikor újra vittem. Én viszont 3. napra náthás vagyok, rosszul érzem magam, ennek ellenére szóba sem került, hogy hétfőn-kedden ne menjek be az irodába, és ma is dolgozom – igaz, itthon, és ágyban fekve, kétes hatékonysággal, de dolgozom. Vajon miért? Miért megy be a magyar emberek nagy része betegen is dolgozni? Azt hiszem, több lehetséges oka is van, nézzük végig:

1. A kieső fizetés miatt: a legtöbb magyar háztartásban ez is számít. Ugyan a fizetésünk bizonyos százalékának megfelelő összeget így is megkapjuk, de mégis.

2. A kieső munkaidő miatt: mert magammal szúrok ki? A munkám egy részét talán el tudná végezni más, vagy várhatna egy pár napot, de mindig van olyasmi, ami nem várhat és nem szeretném másra lőcsölni sem. Így csak magammal tolok ki, úgyis ott lesz, mire visszamegyek, jóeséllysel ráhalmozódik még sok más is, és még jobb eséllyel lesz a vonal másik végén pár ingerült ügyfél, akiknek nem válaszoltam időben.

3. A vélt vagy valós munkáltatói elvárások miatt: mert azt érzem, ezt várja el a munkaadóm? Sok munkaadó konkrétan szemébe mondja a frissen felvett embernek, hogy „itt nálunk nem szeretjük a betegszabadságot”. Mások lehet, hogy nem várják el, csak mi érezzük azt, bölcsebb buzgólkodni és minél produktívabbnak lenni, mert ha nem, mindig lesz szebb, fiatalabb, egészségesebb stb.
Itt megállnék egy szóra. A jelenkor nyugati társadalmaiban az életkor nem erény és főleg nem előny. Az idősebb ember nehezebben tanul, fogad be új dolgokat, ezért ha elveszti az állását, sokkal kevésbé piacképes. Talán lassabb is. A keleti társadalmak viszont tisztelik és megbecsülik az idős embereket, elismerik bölcsességüket. És talán nincs igazuk? Hiszen az életkorral egyenesen arányosan növekszik a megszerzett tapasztalat és életbölcsesség is – ezzel nem tudunk versenyezni. 

4. És persze ott vannak az egyéni élethelyzetek: ha a gyerek beteg, rossz szemmel nézi-e azt a munkaadóm, ha otthon maradok? Sok helyen már eleve ezzel nyitnak az állásinterjún, hogy ki vigyáz a gyerekre, ha megbetegszik.

És még számos egyéb okunk is lehet a betegen való munkára. De jót teszünk-e ezzel végső soron? A kollégáknak nem feltétlenül, hiszen nagy eséllyel behurcoljuk a minket ledöntő kórokozót az irodába is. Az elvégzett munka minőségének és mennyiségének sem feltétlenül: vajon lázasan, hidegrázva képesek vagyunk ugyanolyan minőségre és produktivitásra, nem követünk el több hibát? És az anyaszemüveggel nézve: biztos azt akarjuk mutatni a gyerekünknek, hogy jó és helyes dolog betegen dolgozni? Ő is ezt a világot szokja meg, hogy ha megnő, ő se akarjon váltiztatni rajta? És a magyar munkáltatói rendszer: azzal, hogy fenntartjuk ezt az állapotot, hogy nem merünk betegen „betegek lenni” és betegszabadságra menni, lényegében konzerváljuk az igazságtalanságot, hiszen elfogadjuk, hogy a munkáltatóink ezt megtehetik velünk.

Ki-ki kiválaszthatja a saját élethelyzetére vonatkozót. Az én munkáltatóm nem várja el, hogy betegen dolgozzam, de azt igen, hogy a távollétemben is rendben menjenek a dolgok. Tehát ha itthon akarok maradni és lábadozni, akkor helyettest kell kineveznem és átadnom a folyamatban lévő dolgokat. Megyek is .